Korábban nem kifejezetten szerettem Mozartot. A csokit most sem, túl giccses. Az egész történetet M. Forman Amadeus c. filmje helyezte más megvilágításba. Ugyan nincs sok köze a történelmi valósághoz, a film mégis zseniális. Mozart kultikus figura és a zenéje nagyon menő, még a Varázsfuvola is. A legérdekesebb momentum a magyarok számára a 14. perc közepén kezdődik és kb. 15 mp-ig tart. Régen sem, ma sem, és nagyon úgy tűnik, a jövőben sem leszünk mások a sarokban bazseváló föveges tárogatóbandától. 15 másodperc hírnév. Ennyi jut. Az osztrákokról később még szó lesz. Nullaóra kétperckor elég lett volna annyi, hogy ezt beismerjük, magunknak, és 2011-et arra szánjuk, hogy elgondolkodunk miért van ez így. Amíg a realitás és a valóság nem ugyanazt jelenti, addig tökéletesen fölösleges magyar nevekkel imázsfilmet forgatni. Nullaóra kétperckor elég lett volna, ha mindenki a mute-ra kapcsol.
20110102
Helyünk a világban
Címkék: magyarok 2011 amadeus
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://mhpc.blog.hu/api/trackback/id/tr572553903
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.