Senki sem tudja mikor és hogyan kezdődött. Olyan ez, mint átesni az eseményhorizonton. Semmit nem érez belőle az ember és egyszer csak átlépi. Nincs zökkenés, semmi, de mégis minden megváltozik. Csoda történt! A Digitális Középkor egyik jellemzője a kegyetlen inkvizíció megjelenése. Ami nem kanonizált annak vesznie kell, ráadásul minden áron. Kórprogramját tökéletesen mutatja be a 86-os Mágneses Rózsa c. kultfilm. Azt azért senki ne gondolja, hogy Jorgi bencésként, Szaliéri meg muzsikusként születik majd újra. Az eseményhorizontnak nem ez a lényege, hanem a józan ész kritikája. Drága szkeptikus barátaim, a dárpánal vajon majmok dolgoznak vagy igazi tudósok?

A végtelen sötétség következménye a szekták és kultuszok megjelenése is. Szkeptikus barátaink ott égetnek ahol nem kéne, de a szkriptórium ajtaját nem nyitnák meg. Baj lesz ebből drága magyar barátaim! Senkit nem akarok elkeseríteni azzal, hogy a fél világ azon dolgozik, hogy Akira Half-Life tökéletes világában éljünk szuperintelligens számítógépek és nanorobotok társaságában. Ami ma cukor az holnap már valóság lesz. Vágóhídi pityunak innen is gratulálok. Szép volt, jól megmutattátok nekik! Elégett a boszorkány, de mi lesz a görög fordítóval? És azt is megfigyelhetik a kedves olvasók, hogy a megoldást soha nem keresik, nem magyarázzák, önmagukat soha sem állítják pellengérre Bernárdó Gui méltó árjhetípusai.

A probléma gyökere persze rég nem a gagyipátiás gyógyszerekben van. Megjegyzem, a fél világ azon dolgozik, hogy személyreszabott nanomedicinát kajáljunk cévitamin helyett. Arról persze mindenki kussolva lapít, hogy mi folyik szentéjlyekben (smitt!), hogy hogyan mérgezik a könyvek lapjait. Drága magyar barátaim gumikesztyű mindig legyen nálatok! Na ezért nem járok szkeptikus konferenciára, mert az csak babilon láncai.